Rólunk mondták:
Sok tapasztalatról számoltak be 3 hónapos kutatásunk résztvevői is, közülük szemezgettünk néhányat:
-Akinél nagy siker volt – ő egy „iskola réme” típusú 6. osztályos, gyógyszerrel kezelt fiú. Kirúgták egy másik iskolából, úgy került át hozzám. Magántanuló, mert veszélyes az osztálytársaira pl. gátlástalanul lelöki a társait a lépcsőn stb. Hozzám ragaszkodik. Ő az aki, minden pályát átlát, mire való. Nagyon jó az észjárása, egyáltalán nem buta – a hagyományos tantárgyakat utálja. Nagyon ki van éhezve a sikerre. A látszat ellenére alacsony az önbizalma. A pályának kihívásnak kellett lenni, de sikert is „kellett” adni neki, fiús is legyen, dinamikus is legyen. Imádta azokat, amikor versenyezhetett a társaival.
-Imádta a pályákat a 3. osztályos, örökbe fogadott fiú. Nehezen tanul – nem az esze miatt, hanem az érzelmei visszahúzzák, elviszik a fókuszát. Hozzá találtam a legnehezebben a „kódot” – a Sportmanji óta imád járni. Addig elfelejtett jönni, menni kellett érte, emlékeztetni az órára. Azóta jön magától, dinamikusabb lett, nyitottabb, aktívabb, együttműködőbb.
-Nagy előnye többek között az, hogy nem lehet hibázni: ha a gyereknek rosszabb napja volt, akkor lassítottunk, vagy ha nem akart nagyon mozogni, akkor ülve, az asztalnál mozogtunk.
-Szinte mindig együtt mozogtam, csináltam a gyerekekkel – így jobban érezték magukat, mert én nem csak néző, kívülálló megfigyelő voltam. Hiszek abban, hogy egy pedagógusnak kutya kötelessége a kognitív készségeit, a mentális állapotát folyamatosan „edzeni”. hogy a gyerekekkel lépést tudjunk tartani.
-A közvetlen főnökömet is elvarázsolta a Sportmanji – tőlem hallott először rólatok. Annyira megtetszett neki, hogy –mivel szaktanácsadóként sok helyre jár-mindenhol ajánlani, javasolni fogja.
-Járok hátrányos helyzetű településre, cigány gyerekeket is fejlesztek. Értelmileg akadályozottak, gyógyszeres kezeltek. Imádták. Szerintem az a kulcs hozzájuk, hogy a flow-élményt valamiben, valami által meg tudják élni. És a Sportmanji el tudta őket varázsolni.
-Volt aki, nagyon gátlásos, nem szeret szerepelni (saját magát nehezen tudja a térben elhelyezni)–nála az asztaltól indultunk és fokozatosan álltunk fel. Állandóan szerelmes, felsős lány viszont leülni nem akart…vele a mozgalmasabb, táncosabb pályákat gyakoroltuk.
-Egy súlyosan gyógyszeres kezelt, felsős fiú, aki nem tud írni-olvasni, állandóan a Sportmanit kéri.
-A 3. osztályos látássérült kislánnyal is rendszeresen gyakoroltunk. Az ő keze nagyon ügyes, térben is jobban tájékozódik. Imádja, egy végtelenül zárkózott lányból, egy nagyon nyitott személyiség lett. 3. éve foglalkozok vele – ez hosszú folyamat eredménye – de a Sportmanji is sokat tett hozzá. Nagyon okos, nem szeret unatkozni. Szereti a kihívásokat, a változatosságot. A kudarc, hibázás lehetőségét még gyakoroljuk – az ezeknek való könnyed feldolgozását. Sportmanji mindig sikert jelentett neki, olyat, amiért meg kell dolgozni – nem a hétköznapi módon.
-Egy mutista, 1. osztályos fiúval fél éve foglalkozok, amit tapasztaltam: Kommunikatívabb lett, többet mosolyog. Precíz, de ebben nagyon elfárad. Vele folyamatosan lassított pályákkal gyakoroltunk az asztalnál.
– Nagyon jó dolgot kezdtetek el, sokaknak ajánlottam a sportmanjit, mert suli után levezetésnek, vagy tanulás előtt ráhangolódásnak is remek. Arról nem is beszélve, hogy fejlesztéseken is jól hasznosítható, sőt a fejlesztés jellegét is teljesen elveszi ez a játékos módszer, biztos vagyok benne, hogy nagyobb kedvvel mennek ki a fejlesztőpedagógussal a gyerekek, ha lehet sportmanjizni is.
– A játékokat én is kipróbáltam utána kezdtem el kitalálni hozzá a feladatokat, nekem is szuper 3 hónap volt, játszani a játékokkal és kreatívkodni is
– Rozi, Áron általában tanulás előtt gyakoroltak, Rozi mondta is, hogy könnyebb utána tanulnia. Áron volt a legkisebb, neki a nehezítéseket nem mindig kértem, csak ha szerette volna kipróbálni, szerencsére vállalkozott rá mindig. Neki az egész családja sportmanjizott, ők nagyon élvezték.
– Szerintem családoknak is jó lehetőség a minőségi együtt töltött időre, jól összehozza őket, és együtt telik el a képernyő ideje is a gyerekeknek, családterápiának sem utolsó